Megan Gustafson: Szerintem sok embert megleptünk az eredményeinkkel

Iowában nevelkedett, a tavalyi volt az újonc éve a WNBA-ben, október óta pedig a magyar bajnokságban is letette a névjegyét. Ismerjük meg csapatunk amerikai játékosát, Megan Gustafsont!

Hogy látod a csapat eddigi teljesítményét?

Ez az első profi szezonom a tengerentúlon és minden nap tanulok valami újat. Ez volt az álmom, profi kosárlabdázóvá válni. Hálás vagyok, hogy itt lehetek. Szeretem a csapatot és az edzőket is. Nagyon jó dolgokat viszünk véghez csapatként, jó eredményeket értünk el eddig. Szerintem sok embert megleptünk.

A legtöbb mérkőzésünkön szűkebb rotációval álltunk ki. Szerinted bírni fogjuk így ezt a tempót a szezon végéig?

Azt gondolom, hogy – tényleg sokszor kevés játékos között oszlik meg a pályán töltött idő – az alapcsapat nagyon jó és a padon is olyan játékosok ülnek, akik nap mint nap mindent beleadnak, hogy megkapják a lehetőséget. Az, hogy most nem mindenki kap időt a pályán, nem jelenti, hogy később is így lesz. A kezdőktől a kispadon ülőkig – mindenkire számítunk. Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem zavar, ha kevesen játszunk végig egy mérkőzést. Olyan keményen dolgozunk, amilyen keményen csak tudunk.

Jó, hogy itt is népszerű a női kosárlabda

Hogy tetszik a magyar kosárlabda?

Elég jók az eddigi benyomásaim. A sportcsarnokok szépek – talán egy kicsit kisebbek, mint otthon, de sok ember kíváncsi a meccsekre, jó a hangulat. Örülök, hogy itt, a tengerentúlon is ennyien szeretik a női kosárlabdát. Korábban még nem volt részem ilyesmiben és izgatottan várom a folytatást.

Mi legfőbb a különbség a két kultúra között?

Többé-kevésbé hasonló a stílus, de azért vannak olyan dolgok, amik otthon máshogy működnek, mint itt. Több a pozíciós játék, több center mozgásom volt az ittenihez képest. Most sokat pick and rollozok, több a külső dobásom is és többször rohanok át a támadó térfélre, azaz inkább egy négyesére hasonlít a mostani játékom. Jó tanulóév ez nekem.

Jobban szeret négyest játszani (Fotó: Szilágyi Dénes)

Ha már itt tartunk, négyes vagy ötös pozícióban szeretsz inkább játszani?

Ha ezt egy éve kérdezed tőlem, talán azt mondtam volna, hogy ötösben. Azóta viszont rengeteget fejlődtem, sok új dolgot tanultam és tanulok is minden egyes nap. Most azt mondom, hogy a négyes pozíciót egy kicsit jobban szeretem.

A mindennapi rutin a kedvenc része Budapesten

Milyen a kapcsolatod a vezetőedzőnkkel, Tursics Krisztiánnal?

Nagyon jó edzőnek tartom. A legfiatalabb, akivel eddig együtt dolgoztam, de tetszik, hogy mindig sok energiát sugároz, ez pedig mindenkit kemény munkára sarkall. Szerintem fontos, hogy – különösen egy ilyen fiatal csapatnál – az edző magas szintű játékra ösztönözze a játékosokat. Fiatal kora ellenére pontosan tudja, mit csinál. Izgalmas vele dolgozni.

Mindenkivel jól kijön (Fotó: Szilágyi Dénes)

Mi a legszebb emléked, amit a Budapesten töltött hónapok alatt szereztél?

Sok ilyen van. Talán a mindennapi rutin a csapattal. Az, hogy minden nap jöhetek edzeni, kapcsolatot építeni a csapattársaimmal. Talán ez a kedvenc részem.

Kivel a legjobb a kapcsolatod a lányok közül?

Mindenkit nagyon szeretek. Igazán viccesek a magyarok és a külföldiek, Zala és Emma is. Mindenkinek különböző a személyisége, ami sok vicces helyzetet szül.

Egyre távolabb a családjától, de folyamatosan közel Istenhez

A közelmúltban egyetemi csapatod, az Iowa Hawkeyes ünnepélyes keretek között visszavonultatta a mezszámodat, a tízest. Mit jelent ez számodra?

Az egész Iowai Egyetem nagyon sokat jelent nekem. Sok időt töltöttem ott, igazából ott nőttem ki magam magas szintű kosárlabdázóvá. Köszönettel tartozom az ottani csapattársaimnak és az edzőimnek. Kiváló képzést kaptam. Soha nem fogom elfelejteni ezt a ceremóniát, és hogy visszatérhettem.

Hogyan oldjátok meg a családoddal a kapcsolattartást?

Azért nehéz a világ másik felén lenni, de a Face Time-nak hála, tudjuk tartani a kapcsolatot. Az ünnepek alatt meglátogattak és Iowába is elkísértek. Tulajdonképpen mindig független típus voltam. Az egyetemi évek óta távol vagyok a családomtól, így megszoktam a külön élést. Iowa mindössze 8 órára volt a családomtól, Dallas az Egyesült Államok másik felén van, most pedig a világ másik oldalán vagyok. Egyre távolabb kerülök tőlük, így jó, hogy kitalálták a Face Time-ot.

Köztudott, hogy a vallás kiemelten fontos az életedben. Mit jelent számodra kereszténynek lenni?

Ez a legfontosabb dolog az életemben. Isten fantasztikus képességgel áldott meg – a kosárlabdázással. Néha sok szem figyel rám, akiket képes vagyok a hitem felé, a fény felé irányítani. Nagyon sok ember számára jut szenvedés, a nehézségekkel és akadályokkal teli úton pedig az Istenbe vetett hit az, amibe kapaszkodhatunk.

Van már bármilyen elképzelésed a jövődről, mondjuk a következő szezonról?

Nem igazán. Nyártól szabadügynök leszek, szóval a következő hetekben valószínűleg megkezdődnek a tárgyalások a WNBA-ben. Remélem, hogy visszamehetek Dallasba, de meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.

Érdemes végignézni a szöveges interjú mellé készült filmet is.

Leave a Reply