2018. október 6-án játszottuk történetünk első A-csoportos bajnoki mérkőzését.

2021. szeptember 24-én pedig történetünk első nemzetközi összecsapását rendezzük.

Hogy mi történt a két időpont közötti csaknem három évben? Munka, rengeteg munka. Dolgoztak a játékosok az edzéseken, a mérkőzéseken. Dolgoztak az edzők gyakorlatilag a nap huszonnégy órájában taktikán, kompatibilis játékosok kiválasztásán, elemzéseken. Dolgozott a stáb, szervezett, levelezett, kommunikált, létrehozott. És dolgoztak a tulajdonosok is, hogy a klub működése a megfelelő színvonalon biztosítva legyen.

Nem ment minden úgy, mint a karikacsapás. A koronavírus megmutatta, hogy nálunk sincs kolbászból a kerítés, kis közösségünk azonban megfeszített munkával mindent megtett, hogy most az Umeå ellen készülhessen a csapat.

Bár az Európa Kupa-szereplést a tavalyi szezonban vívta ki a klub, annak minden feladata már az új szezonra hárult. Rengeteg egyeztetés, tárgyalás, kompromisszum, tenyérbe csapás előzte meg a nevezést, majd az indulást.

Egy pillanatra álljunk meg! Gondoljunk bele, mennyi munka, alázat, szív és szenvedély sűrűsödik bele ebbe a három évbe! Egy pillanatra álljunk meg! Becsüljük meg, hogy itt lehetünk! Köszönjük meg mindenkinek a munkáját és támogatását, aki bármennyit is tett a klubért az elmúlt években. Adjunk hálát mindenkinek, aki hitt és hisz bennünk, szurkol nekünk és biccentsünk egyet a szülőknek, gyermekeknek, akik ezt a sportágat és a Csata DSE-t választották és választják.

Álljunk meg egy pillanatra és élvezzük ki a munkánk gyümölcsét! Aztán szorítsuk össze a fogakat, hiszen újabb küzdelem vár ránk – a főtábláért.