Újra nagyot játszottunk, amíg bírtuk. Csak a hajrában tudta érvényesíteni a papírformát a Szekszárd a remek hangulatú mérkőzésen.

Ünnepélyes pillanatokkal kezdődött a találkozó: A magyar kultúra napja, illetve Kölcsey Ferenc Himnuszának bicentenáriuma alkalmából az eredményjelzőn felvillant a nemzeti lobogó, és a csapatok, valamint a közönség együtt elénekelhette Magyarország nemzeti himnuszát. 

A tiszteletkörök után a KSC egyből bele is csapott a mérkőzésbe, és hozta a szokásos, kemény és agresszív védekezését. Az első percekben nem is nagyon tudtunk mit kezdeni ezzel az ellenállással, így egy szem Horváth Betti-hármason kívül nem sok minden jött össze támadásban. 3-8 után kezdtük el felvenni a kellő keménységet, ezzel egy időben a kék mezesek elkezdték gyűjtögetni a személyi hibákat. 9-8-nál átvettük a vezetést a 7. percben, és meg sem álltunk zsinórban 8 pontig. A 8. perc végén 14-9-et mutatott az eredményjelző. Az utolsó két percben egy szem Wallace-büntetőre Horváth Betti és Szabó Fanni vezérletével nem kevesebb, mint 8 pontot számoltunk, így egészen elképesztő módon 22-10-re nyertük az első tíz percet.  A kisszünet után sem változott a meccs képe.  Az élvezetes és jó hangulatú mérkőzésen a csapatoknak egymással, a játékvezetőknek pedig magával az összecsapással akadt rendkívül nehéz dolguk. Igazi harc folyt a pályán, és mindent elmond a meccs keménységéről, hogy Holcz már a 18. percben kipontozódott. Ilyen mederben is szépen tartottuk a hét-tíz pontos előnyt, és a félidőben 40-28-ra vezettünk.

A nagyszünet után érezhetően még egy lapáttal rátett a Szekszárd, ami az agresszivitást illeti. A játékvezetők eggyel feljebb tolták a faulthatárt, mi pedig a szűkebb keretünkkel elkezdtünk fáradni. Ennek ellenére hősiesen küzdöttünk, ekkor Jáhni és Czank extra kosaraival tartottuk a tíz pont körüli állást. A 27. percben Miklós hármasával próbált közelebb lopózni a KSC, erre Barnai válaszolt, majd Goree és Wallace pontjait Szabó Fanni törte meg egy remek hármassal. Egyre gyűlő eladott labdáinknak köszönhetően 54-47-re zárkóztak a vendégek a 30. perc végére. És ahogy az már többször is megesett velünk az évad során, a hajrában ezúttal is felülkerekedett rajtunk a mérkőzés esélyesének számító soros ellenfelünk. Hebard gól jó plusz egyével kezdődött a negyedik negyed, majd hiába dobott Szabó Fanni zsinórban 5 pontot, a 34. percben, 60-58-nál már ott voltak a közvetlen közelünkben Studer Ágiék. Az ellenállhatatlanul kosárlabdázó Hebard vitte be az egyenlítő találatot, majd szerezte meg a vezetést a vendégeknek. A kicsit gyengébb napot kifogó Fuehring hármasával egyszer, 65-64-nél még visszavettük az előnyt, de az utolsó percekre felőrölt bennünket a Szekszárd, amely 75-70-re győzött. A végére elfogyott az erő, ami addig történt, az viszont nagyszerű volt és vastapsot érdemelt a szép számú közönségtől.

Ludovika Csata – Atomerőmű KSC Szekszárd 70-75 (22-10, 18-18, 14-19, 16-28)

Ludovika Aréna, 450 néző. V.: dr. Mészáros, Lengyel, Rózsavölgyi (dr. Gincsai)

Ludovika Csata: Horváth B. 14/3, Czank 12/6, Gábor L. 1, Barnai 7, Fuehring 14/9. Csere: Szabó F. 16/12, Jáhni 6, Kastl, Boros B.

A Szekszárd legjobb dobói: Hebard 29, Goree 15, Miklós 10/6

A mérkőzés statisztikája itt érhető el.

Tursics Krisztián: Három dologban próbáltunk előrelépni a győri mérkőzésünkhöz képest. A lepattanózásban, az eladott labdák számában, illetve a tranzíciós védekezésben. Ebből kettőt sikerült is megvalósítanunk, az eladott labdáink számát viszont nem sikerült csökkentenünk. Huszonkét eladott labdánk volt, ezek többsége is a második félidőben eredt, amikor már fáradtunk, könnyű labdákat engedtünk az ellenfélnek. Ellenfelünk huszonhárom pontot szerzett ilyen szituációkat követően, mi pedig csak hármat. Dolgozni kell tovább, hogy negyven percig tartson ki a lendületünk, mert biztos vagyok benne, hogy az elvégzett munka be fog érni és előbb-utóbb jönni fog a bravúrgyőzelem. 

Horváth Bernadett: Az egyik szemem sír, a másik nevet. Az egész csapat beleállt a mérkőzésbe és tette a dolgát, nagy akarattal. Büszke vagyok a csapatra, mert aki pályára került, az hozzátette a magáét. Sokat dolgozunk és azt gondolom, hogy most már megérdemelné a csapat, hogy behúzzon egy bravúr győzelmet.